Alacsony, sűrű beépítésű lakóházak

Kenneth Frampton „A modern építészet kritikai története” című könyve utószavában úgy tekint az alacsony intenzív beépítésekre, mint a városfejlődés egyik progresszív lehetőségére. Felsorolva a legjobb példákat hibának tartja, hogy kevés ilyen lakóegyüttes épül. A beépítési forma elemei Magyarországon nagyon kis számban vannak jelen, holott az építészképzésnek mindig fontos elemei voltak az alacsony nagy sűrűségű lakóházak. A kevés megvalósult példa okát a beruházás relatív bonyolult jellegével, a beruházói szándék hiányával magyarázhatjuk, valamint azzal, hogy a szabályozási tervek nagyon ritkán adnak lehetőséget ilyen telepek építésére.
A gyűjtemény három elemből álló sorozat része, a „Családi házak” és a „Többlakásos házak” című munkákhoz hasonlóan a tárgykör történeti példáit, XX. századi és kortárs megvalósult beépítéseit mutatja be, felhívva a
figyelmet arra, hogy ez a beépítési forma a fenntartható fejlődés egyik megkerülhetetlen eleme.